Gondolataimba az őszi szellő Belesimogat, s Téged nézlek, Kedves, Fényben izzó behunyt szemhéjam alatt...Úgy gondoltam valamikor, hogy a vakító narancsszínű reggeleken, újraélednek a már eltemetett álmok, vágyak, remények a megvilágosodott emberi agyban,...
Lire la suite
Nem sírok, bár el akarsz hagyni, látom: mi tartson kedves ok? Kettőzve szenvedem sötét világom, mert szíved szenved ott. Nem sírok, mert a nyarad glóriája: komor vég közele: s bármi boldog történetünk mi várja? Mindig a sír öle. Oly bírhatatlan e szorongás:...
Lire la suiteVan az életben néhány olyan pillanat, amikor az ember úgy érzi, az életútja kettéválik előtte, s bármelyik göröngyös ösvényt választja, a szeme ezután mindig a másik felé sandít, mert azt érzi, hibázott, mégiscsak a másik irányba kellett volna mennie....
Lire la suite