• votre commentaire
  • Gondolataimban...

    Gondolataimba az őszi szellő Belesimogat, s Téged nézlek, Kedves, Fényben izzó behunyt szemhéjam alatt...Úgy gondoltam valamikor, hogy a vakító narancsszínű reggeleken, újraélednek a már eltemetett álmok, vágyak, remények a megvilágosodott emberi agyban, mint ahogy újraélednek a mesebeli hétfejű sárkányok, és a Nap új arca is az erdőszéli vízmosásban. de ma reggel reménytelen és szomorú vagyok, s lám, te is csak szavak nélkül kiáltasz értem, hiába, mert a gyászos fehérségű örök ismeretlenség, folyton elkülönít bennünket egymástól, s az emberektől. Közös múltunk immár, szétszóródott, haldokló gyöngyszemek az időben..Mert elapadt az életem mindenemet a tűzre vetem és elmegyek innét Szétszálazni a bonyolultat nincsen erőm már folytatni a múltat álmomban fogaim mind tenyerembe hulltak hát elmegyek innét Mint a macska az egeret lesem: szaporodnak az égi jelek foltok a napban árvizek mutatják: elmegyek innét Mint a macska a madarat lesem: minden jel egyfelé mutat tudom hogy kő kövön majd nem marad hát elmegyek innét Minden szilárd egyensúly minden erős szerelmem szívemen súly kőfal mely harsonáktól meg nem indul hogy elmehessek innét De minden fölborult egyensúly szikla mely barlangszáj elől kifordul por száll a fényben, sarokvas csikordul és én elmegyek innét Por száll, homok pereg Mindent, ami voltam, a tűzre vetek míg végre egészen könnyű leszek és elmegyek, elmegyek innét..


    1 commentaire
  • Emily Bronte:Nem sírok

    Nem sírok, bár el akarsz hagyni, látom: mi tartson kedves ok? Kettőzve szenvedem sötét világom, mert szíved szenved ott. Nem sírok, mert a nyarad glóriája: komor vég közele: s bármi boldog történetünk mi várja? Mindig a sír öle. Oly bírhatatlan e szorongás: hogy mind nagyobb a tél: öl, kétségbeesett lelket, a romlás, mit sok holt év ígér. Így, ha majd meghalsz, s én egyetlen könnycseppet ejtenék, annyi csak, hogy sóhajt a lelkem: veled pihenne rég.


    votre commentaire
  • Van az életben néhány olyan pillanat, amikor az ember úgy érzi, az életútja kettéválik előtte, s bármelyik göröngyös ösvényt választja, a szeme ezután mindig a másik felé sandít, mert azt érzi, hibázott, mégiscsak a másik irányba kellett volna mennie. A szomorúság megokosítja az embert, már csak azért is, mert ilyenkor nem siet sehová, nem kapkod ezerfelé, így még a világon is rajtafelejtheti a szemét.A múlt ott ragad rajtad, mint ahogy a porcukor ott ragad az ujjadon. Néhány embernek sikerül megszabadulnia tőle, de azért mégiscsak ott van, az események és dolgok, amelyek odáig löktek, ahol most vagy Biztos vagyok benne, hogy léteznek csodák, de csak azokkal történnek meg, akik a reménybe kapaszkodnak. […] Nem látunk a jövőbe. De helyette itt van nekünk a remény, hogy képet alkothassunk az előttünk álló lehetőségekről. Csak az Isten tudja, hogyan alakul az életünk. A remény az Ő ajándéka számunkra — egy ablak, melyen átláthatunk. […] Bízz Benne, zárd a szívedbe a reményt, s amikor a legrosszabbal kerülsz szembe, akkor is tégy meg mindent, hogy felkészülj a legjobbra!.


    votre commentaire